Horvátország: Martinje – újbor keresztélések vidám szokásai

A beért szőlő termésen át a pohár ízletes italig a bor átmegy az egész előkészületi cikluson. Lehet a legizgalmasabb, de legfőképp legvidámabb fázis ezen az úton a Martinje.

Martinje egy borkeresztelő szokás, melyet a 17. század óta ápolnak Horvátország északi területein. Vidám társaság gyűlik össze a házigazda borospincéjében és saját egyedi rítusban kijelölnek borbírót, püspököt, borkomát és - komasszonyt, hogy a keresztelő hagyományos protokoll szerint történjen meg.

Ezen alkalommal vicces "imádságokkal" hívják a boristent, hogy a következő évben a háíigazdának biztosítson bőséges kolbászt, oldalast és egyébb huskülönlegességet együtt sok liter borral. Ugyanilyen "imádságokkal" próbálják meg elzavarni az üres edényeket, az eltört kulacsokat, fagyot és egyébb más szerencsétlenségeket, melyek az embereket éhesnek és szomjasnak hagyná. Az egész keresztelő rítus fűszerezve van gazdagon ételekkel, melyek közül semmiféleképp se maradhat el a hagyományos sült liba.

A vidám borkeresztelő egy régi pogány szokás, melyet Martin szerzetes keltett életre a 4. században. Ő, mint nagy borkedvelő, eldöntötte, hogy népszerűsíti az ízletes cseppeket a közeli ezredben. Ő a névadója, és nevéből keletkezett eme népszokás horvát változata: Martinje. Még egy vidám esemény kapcsolódik a martinjai szokásokhoz. Martin szerzetes nem szeretett volna az egyházi hierarhia felső tagjává válni, így a püspökké való kihirdetése előtt elbujt a cserjésben, de a búvóhelyét a libák hangja árulta el.

Martinje ünnepségét a legnagyobb fényében Horvátország északi kis településein lehet megtapasztalni, de a városi kirakodóvásárokon is meglátogathatjuk, ahol a standokon különböző borokat kínálnak kústolúra ízesitve házi kolbásszal és sok énekléssel.